1.) Navigátor „Auschwitz és Trianon” című bejegyzéséhez (lásd: http://navigator.nolblog.hu/archives/2010/06/25/Trianon_s_Auschwitz/) tegnap az alábbi bejegyzést küldtem:

 

 

IDÉZETEK, KOMMENTÁR NÉLKÜL

 

 

„…De megmaradt

Sárospatak

és megmaradtak ablakdíszei,

a röneszánsz domborművek,

a bajszos és kerek,

víg magyar koponyák

onnan néznek le rád,

és él magyar, áll Buda

és ez is épp elég csoda,

s a századokon át

élnek a magyar koponyák…”

 

(Vas István: Cambridge-i elégia, 1959)

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

„Úgy vonaglanak szavaim, mint Budapest kövein

a haldoklók, s oly formátlanok, mint a magyar ifjak

és munkások szétroncsolt holtteste. De lehet-e most

másként szólnom? Én nem tudok. Én nem tudok mást,

csak sikoltani. Felsikoltani az egekre és leborulni

a világ legnagyobb hősei, a mai magyar ifjak előtt.

Ó, magyar ifjúság, s ti város peremének meggyalázott

drága népe, hozzátok könyörgök: oldozzatok fel bűneimtől

és fogadjatok magatok közé, mert higgyétek el, a lelkem

már régen a tiétek. Isten áldjon benneteket, ti élők,

s Isten veletek, ti holtak, kiknek véréből leszen a feltámadás.”

 

(Zelk Zoltán: Feltámadás, 1956)

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

„Árpád óta bennem lakik az ország,
minden völgyét meg dombját ösmerem,

 

akkor is hazám, ha távol lesz tôlem,

 

…

 

ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen; bármi
történjék is, boldogság, hogy megértem

 

…

 

ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
a nehéz út oly könnyű volt veled!
Oly régesrégen sütsz fehér hajamra,
ragyogj sokáig még sírom felett.”

 

(Faludy György: 1956 Te Csillag)

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

„Amikor Izraelből visszajöttem, és láttam, hogy viszik el az embereket, akik összecsomagolva várják a kitelepítést, megdöbbenve mentem el a munkahelyi párttitkárhoz és megkérdeztem, hogy mi ez? Ő azt mondta: „Ugyan, ezek csak reakciós horthysta tisztek, viszik őket a Balatonhoz.” Talán belenyugodtam abba, amit mondott. Tehát, amikor nem engem vittek, velem is megtörtént az, ami milliókkal megtörtént.”

 

(…)

 

„Egy írásommal elindítottam a „vásároljon magyar árut” mozgalmat. Tulajdonképpen nem tettem mást, mint amit a legtöbb európai ország megtesz, hogy védi a saját termékeit.”

 

(…)

 

„Van egy kis hiányérzetem. Arra a rengeteg gesztusra gondolok, amelyet a rendszerváltás óta ez a nép, a nem zsidó magyarok tettek a zsidók felé. Elhangzott a bocsánatkérés a holocaustért, és jó a kapcsolat Izraellel.”

 

(…)

 

„Ki kell mondani, hogy a rendszerváltás óta Magyarország jól-rosszul, de igyekszik kontaktust tartani az igazságtalanul elszakított magyar tömegekkel. Lehet egyes intézkedéseket kritizálni, de a szándék jogosságát nem lehet megkérdőjelezni.”

 

(…)

 

„…azt mondtam Csoórinak, ha nem rosszat, hanem jót akart, ott vétkezett, hogy megpróbált valamit megfogalmazni, amit nem lehet félreértés nélkül szavakkal kifejezni. Sajnos, a magyar zsidóság rögtön megsértődik, ha zsidónak tartják, az SZDSZ megsértődik, ha zsidó pártnak tartják, az MTK megsértődik, ha zsidó futballcsapatnak tartják. Az MTK-sok arra hivatkoznak: dehát abban a csapatban egyetlen zsidó sincs. Az SZDSZ-ben rengeteg nem zsidó van. Nem akarják tudomásul venni, hogy az is tény, amit róluk gondolnak az emberek. Ezek az anomáliák részei a magyar társadalomnak.”

 

(…)

 

„A holocaust után nem az a fontos, hogy miként viselkednek az emberek az életben maradottakkal, hanem hogy miként élik le az életüket az életben maradottak, mert túlélni akkor már nem a szerencse dolga, hanem erkölcsi kérdés.”

 

(Mezei Andrással beszélget Várnai Pál --- In: Szombat, 2008. május 31., http://www.szombat.org/elhunyt+mezei+andras.html)

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Elek István: Miért beszélsz a zsidók és magyarok táboráról ?

 

Sándor György: Nem, nincs ilyen. Nincs ilyen, István. Németh László: Egy különítményes vallomásaiban a Csoóri Sándor hívta fel a figyelmemet, ez egy alapmű, A minőség forradalmában van benne, a Püski által kiadott első kötetben, a vége felé, mindenkinek javaslom. Németh Lászlót szegényt megtámadták, hogy antiszemita, és akkor ő három típust különböztet meg, zsidó származású embereknél. Az egyik típus az a Pap Károly típusa, nevesíti, akinek Magyarország egy fedél a feje fölött, és ő nyíltan az ősök hagyományai alapján él, de a magyar kultúrának és irodalomnak egy abszolút értéke, és kitüntetése az és ajándéka, hogy ő ezt magyar nyelven írta. A másik típut Szerb Antallal nevesíti, aki ugye, ha úgy tetszik, teljesen asszimilálódott, a harmadik az az Ignotus–Hatvani féle típus, akik valamikor úgynevezett hatalmon voltak, ízlésdiktálók. Nem mondom, hogy terroristák, mert ez megbélyegző, nem bántunk senkit feleslegesen. Akiknek egyszer kezükben volt a vélemény és ízlésformálás, és ez kicsúszhatott valamikor a Nyugat idejében, hát ugye Ingotus volt az első szerkesztő, és lehet hogy már a Babitsék idejében, ezt nem tudom pontosan, nyilván te ezt jobban tudod.

 

Elek István: De mi a dolog aktualitása, miért van tele a rendszerváltozás története ezzel a problémával?

 

Sándor György: Szerintem provokáció, illetve sokfajta... (…) Ha valaki remeg azért, hogy antiszemitizmus legyen, vagy ne legyen, akkor tulajdonképpen pont az ellenkezőjét kellene tenni. Voltam egy író–olvasó találkozón Szentendrén vagy hol volt, az Új Magyarországnak egy író–olvasó találkozója és elmondtam, hogy az izraeli nagykövet behivatta 90-ben az SZDSZ holdudvarában, vagy a pártban lévő három prominens személyiséget, és azt mondta, hogy uraim, önök hiába terjesztik azt, hogy antiszemitizmus van Magyarországon, nincsen, de ha így folytatják, akkor lesz. Erre az ötödik, vagy hatodik, vagy nyolcadik sorból fölágaskodott egy újságíró, nem mondom meg a nevét és azt mondotta volt, hogy: »Csak annyit szeretnék mondani, hogy 1990-ben Izraelnek Magyarországon nem volt nagykövetsége, csak követsége«, pám, és leült. Ez az, itt tartunk, ennyi maradt meg ebből. Hát éngem az ÉS megglosszázott annak idején, itt se mondok nevet, már nem él szegény: volt a Vasárnapi Újságban 92-ben egy ilyen gyönyörű életgyónásom, ahol elmondtam a kommunista anyukámnak a múltját, elmondtam, hogy a Gorkij iskolába jártam, a Rákosi gyerekotthonba, ahol ott volt az SZDSZ holdudvarának mai kádergyerekei és karriert szépet futottak be, ellentétben énvelem, elmondtam a katolizálásomat, az utamat az Úristenhez, ami nagyon hosszú út volt. És akkor megglosszáztak: Gyuri, Gyurikám – szinte ilyen Odüsszeusznak szóló szirénhangon – Gyuri, Gyurikánk, ennyire rossz a helyzet? Nyilvánvaló, hogy az Antall-kormánnyal akartak ütni ezzel énrajtam. Akkor én sokáig gondolkoztam: reagáljak, ne reagáljak. Félelmetes, hogy az ember a lelkét teszi ki a hídszerepben, az úgynevezett mi oldalunkon is ilyen érzéketlenséggel találkozik az ember. Mintha az lenne mindkét oldalnál, hogy Gyuri ne rontsd el a játékunkat, hadd gyűlölködjünk még egy icipicikét.”

 

(Mi történik a politikában? Vendég: Sándor György humoralista  --- in: Gondola, 2002. december 19., http://www.gondola.hu/cikkek/17922)

 

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőHAZÁM itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír HAZÁNKra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

 

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

 

(Radnóti Miklós: NEM TUDHATOM, 1944)

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

2.) Hozzászólásom a blogban nem jelent meg, ehelyett Navigátor alábbi válasza olvasható:

 

Tisztelt Oregtitan!

 

Nincs technikai malőr. A gépben, a beállított informatikai rendszerben több tisztesség leledzett, mint az Ön legutóbbi kommentjében.

 

Nem indítottam még az előzetes moderálási funkciót, mégis aktíválódott. Megérezte (néha a tárgyaknak is van lelkük...), hogy a Gondola című, bizony antiszemitának tűnő internetes lapból idézést erkölcstelen manipuláció keverni Radnótival, vagy a valamikor tényleg jóra igyekvő Sándor Györggyel. Meg azt is tudja a gép (a központi rendszerről beszélek, nem a sajátoméról), hogy hiába írja ki bárki idézetei fölé: "kommentár nélkül". Hiszen egyfelől az alapválogatás (mely művek és mely közlésekből), másfelől a konkrét idézetek összeollózása önmagában üzenetet, tehát kommentárt hordoz.

 

Régi motoros vagyok a történelemtanári pályán, számtalan hallgatói trükköt vagy diákcsínyt ismerek. Mint mentálpedagógus pedig - utóbb - számos tapasztalatot szereztem (melyeket metodikaelméletként absztraháltam és publikáltam) a felnőttgyermek, illetve a montázs-személyiség működéséről. Rengeteg dolgozatot kijavítottam életem során és sok-sok lélek összeomlásának, majd fölépítkezésének voltam segítő tanúja. Engem tehát nem könnyű destrukcióval átverni. Akármennyire ügyeskedve csomagolják. Egyik műfaj a prekoncepcionálisan összeszerkesztett idézetek, másik meg a forrásokból származtatott megközelítés, értékelés. Egyébként semmi baj az előbbivel, ha nem hamis...

 

Természetesen megteheti, hogy minden idézetét külön-külön kommentként küldi el, s akkor a gép nem helyezi automatikusan spamba. Mert - tekintettel a többiekre - tényleg csak ma este léptetem életbe ezt a parancsot. Ön dönt. Amennyiben ragaszkodik jelen taktikájához, saját magát mutatja be a publikum előtt ("kiteszi a személyi igazolványát" - mondja a nép).

 

Tényleg nem értem, hogy ennyire olvasott, művelt (feltehetőleg nem is a legifjabbak közé sorolható) ember, mint Ön, mi végre, pontosabban, mi okból ennyire nem pozitív.

Most valóban elutazom, hogy szerény körülmények között, de rehabilitáljam magam (amennyire lehet) gerinc- és érbántalmaimból, s felejtendő három rákkaszabolásomat. Azonban októbertől, akár a mentális professziómmal szívesen állok rendelkezésére, egy ismerkedő beszélgetés erejéig - közvetlenül. Talán még nem felejtettem el a praxist.

 

Ajánlatommal nem megbántani akartam, de sajnálom annak a sok, jóra is fordítható energiának negatívumra pazarlását, amelyet kiáradni érzékelek Önből.

Amennyiben októberben ír az itt többször is megadott e-mail címemre, szívesen kapcsolatba lépek Önnel (diád értelemben).

 

Önnek is minden jót kívánok. Akár megkeres, akár nem.

 

 

 

 

3.) Mindezeket olvasva, és megfogadva Navigátor tanácsát -- kivédendő a manipuláció „gallér mögül” bármikor előráncigalható vádját --, immár csorbítatlanul (és továbbra is kommentár nélkül), egyesével, külön–külön hozzászólásokként beküldtem az alábbiakat:

 

3.1.) Mezei Andrással beszélget Várnai Pál; Szombat, 2008. május 31., http://www.szombat.org/elhunyt+mezei+andras.html;

 

3.2.) Mi történik a politikában? Vendég: Sándor György humoralista; Gondola, 2002. december 22., http://www.gondola.hu/cikkek/17922;

 

3.3.) Négy vers, illetve versrészlet – Vas István: Cambridge-i elégia, Zelk Zoltán: Feltámadás, Faludy György: 1956 Te Csillag és Radnóti Miklós: Nem tudhatom.

 

 

 

 

4.) A hozzászólások mindegyike azonnal meg is jelent Navigátor blogjában, majd Navigátor újabb válaszából kikövetkeztethetően ma hajnalban eltűntek.

 

Eme újabb válasz így hangzik:

 

navigator (szerkesztő)

2010. 06. 27. 6:30

 

Tisztelt Bloggertársak!

 

Szomorú szívvel jelentem: eszmecserénk egyik résztvevője (a 91. sorszámot kapott viszonszólásom neki fogalmazódott, nicknevét nem szeretném a jövőben leírni), rákényszerített, hogy korábbra hozzam az előzetes moderálás bekapcsolását. Tervem szerint csak ma este, elutazásom előtt néhány órával tettem volna meg.

Azonban az illető személy annyira kritikátlanul, mert rombolóan viszonyult e posthoz és ehhez a vitához, hogy nem hagyott más választást, mint most megcselekedni.

 

Nem az a gond, ha valaki ellentétes nézeteket vall a bejegyzés szerzőjével. Az se probléma, ha küzd a nézetei elfogadtatásáért (hiszen én magam is „küzdelemhez” ajánlottam a post tárgyát képező blogszöveg-válogatást). A gond az, ha ezt olyan stílusban teszi, amellyel vitapartnereinek nem a felfogását, hanem emberi minőségét veszi célba. Erre azonban egyszerű rámutatni.

Még sokkal nagyobb gond, ha valaki úgy lép föl e porondra, hogy nem saját nézetei terjesztéséért harcol (emberséges vagy kevésbé emberséges módon, illendő vagy illetlen modorban), hanem szisztematikusan és a legrejtettebb eszközökkel a neki nem tetsző post és körülötte kialakult eszmecsere szétrombolását célozza meg. Leginkább ezt az eljárást nevezik destrukciónak.

Nos, kedves kollégánk, miután korábbi ez irányú kísérleteivel kudarcot vallott, most ráömlesztett (volna) vitánkra egy halom irodalmi és publicisztikai anyagot. Látszólag „natúr”, mert külön kommentárok nélkül. Célját, üzenetét, szerepét magával a válogatással kifejezve. Egyrészt, hogy áttematizálja közös töprengésünket (másról essék szó, konkrétan és egyszerűen mondva: ne Trianon és a holokauszt össszefüggéseiről, ami a vitaindító post tárgya, hanem Mezei Andrásról, Sándor Györgyről, Csoóri Sándorról, Elek Istvánról stb.). Másrészt, úgy kiválogatott idézetekkel, szövegrészekkel és szövegekkel, hogy egyértelműen antiszemita jellegű koncepció testesüljön meg, amelynek lényege: a zsidómagyarság üldöztetéséről legalább annyira a zsidómagyarság tehet, mint az ország antiszemitái.

 

Nos, én nem leszek partner ebben senkinek, e post ilyenféle törekvésnek nem fóruma. Mindenki tapasztalhatta, hogy itt nyílt sisakkal minden nézetet meg lehetett jeleníteni. Három feltétellel: ne jelentsen durva antiszemitizmust, ne bántsa a másik ember méltóságát és ne magának a vitának a megsemmisítésére irányuljon.

 

Nem asszisztálok ahhoz, hogy bárki a magát brutális antiszemita hírébe keverő Gondolát népszerűsítse (bármilyen közvetett módon is, akárcsak mint közlő orgánumot), s ahhoz sem, hogy annak idején főszerkesztőként antiszemita benyomását keltő szerzőknek is helyet adó Elek Istvánt reklámozza (akinek, például, rendszeres szerzője volt a holokausztért a zsidóságot hibáztató néhai György Lajos). A Gondolában több olyan cikk is megjelent, amelyek szemléletében Bajcsy-Zsilinszky Endre és mártírtársai nem hazafiak, hanem hazaárulók, avagy Szenes Hanna nem zsidómagyar hős, hanem angol kém stb. Elek István imént jelzett, számomra elfogadhatatlan tevékenységét pedig egy idei postban már vázoltam: navigator.nolblog.hu/archives/2010/04/24/2002_evi_vita_margojara/

 

A szóban forgó kommentelőnek nem felelt meg vitaalapként se Jeszenszky professzor levele és dolgozata, se az országban manapság tanító történelemtanárok és számos jeles történész leírt-előadott véleménye (a magam szerény írásaimat már nem is említem), ő idecsapódva, ránk tapadva közös kommunikációnkat kívánta leblokkolni. Kezdettől fogva erre törekedett. Amíg rendelkeztem kapacitással, hagytam. Türelmesen érveltem, cáfoltam. Azonban jelen pillanatban, az egész vita legvégén, mintegy kiszámítva idezúdítani sanda ömlesztettséggel egy rengeteget…. Azok után, hogy előre és őszintén jelzem mint szerző és vitaindító, hogy meddig tart a lehetőségem időben… Hát ez nem úriemberi viselkedés. A vásott gyerek tesz effélét a kicsöngetés előtti utolsó pillanatokban.

 

Miért is küzdök én? Mire szeretném minél több bloggertársamat, polgártársamat rávenni? Vitánkban már megfogalmaztam. Hadd mondjam ki újra.

 

Azt szeretném, hogy országunkban a nem zsidó (nem roma…) lelkek és a zsidó (roma…) érintettségű lelkek (szívek, személyiségek, emberek, kinek-kinek stílusérzéke szerint) egymásra találjanak, hogy deportáló utódja és deportált ivadéka egymásban testvért láthasson, de nem Káin és Ábel borzalmas kettőségében. Aki „hozzászóló” kommentjét (hármat-négyet is, mert – élve "ötletemmel" – egyszerre ennyit lökött ide az elmondott módon és jelleggel) most viszont töröltem, az a valaki (lásd, megismétlem, hozzászólás 91.) ezt az egymásra találást nem segíteni próbálta valamilyen elgondolás szerint, hanem ellehetetleníteni.

 

Az illetőnek van lehetősége, hogy saját postot nyitva fölhelyezze általam „spammolt” kommentjeit és/vagy önállóan, pozitíve (állításokkal előrukkolva saját bejegyzésben) megfogalmazza felfogását az immár végéhez közeledő bölcselkedésünk kérdéseiben, illetve amiről neki tetszik.

 

Szerintem, legalábbis így fogom fel (persze tévedhetek, ám ebben nem valószínű), az itt zajló viták főleg azt szolgálják, hogy nézeteket, gondolatokat, érzéseket jelenítsünk meg. Esetleg találkoztassunk. Hidat, hidakat építsünk közöttünk. Ennek érdekében akár küzdhetünk meggyőzni egymást. Ám semmiképpen nem legyőzni, különösen nem kicselezni, kijátszani, kimanőverezni a másikat. Kivárni, mint egy bokszmeccsen, a kong előtti másodperceket, és akkor lecsapni. Visszaélni a partner jóhiszeműségével. Nem, a szénakazalt nem korábban borítani, hanem akkor, amikor a másiknak lehetősége sincs érdemben reagálni. Majdnem beugratták az élemedett tanerőt. Azonban csak majdnem. Mert még tudok nemet mondani. Olyan trükkre pláne, hogy ráküldök a vitapartnerre egy rakás írást, de akként csinálom, hogy formálisan semmi saját gondolatot nem fogalmazok meg. Elbújok röpítésem mögé. Aztán majd a címzett bogarásszon. Kódolt antiszemita pozícióból meg felettébb szerencsés, ha zsidó öngyűlölettel viaskodó alanyok, szerzők megnyilatkozásait választjuk (legalkalmasabbak a katolikus identitás és a zsidó stigma belső konfliktusában vergődők), hozzájuk szemezgetve "empatikus" interjúkészítőket. Igaz, egy egész könyvtárt is lehet küldeni (printben el is fogadnám, kerítenék helyet...).

 

Megköszönöm, hogy eddig is ilyen sok figyelmet kaptam.

 

Mindenkinek minden jót kívánok.

 

 

 

 

5.) Mindezt nem védekezésként vagy magyarázkodásként teszem közzé, hanem – Navigátor (egyik) kedvenc szóhasználatával élve: mementóként.

 

Öregtitán, a destruktív.